Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Idézetek

 

Twilight-ból:
 
 
 
 

"Vele az idő és a tér egyetlen zavaros ködbe folyt össze mindahányszor, és én mindkettőről teljesen megfeledkeztem."" Megdöbbentő látványt nyújtott a napfényben. Egész délután egyfolytában bámultam, mégsem tudtam betelni vele."

"Ha valaki halhatatlan, az, úgy látszik, végtelen türelemmel is rendelkezik."

"Sosem tűnödtem azon , hogyan fogok meghalni - bár az utóbbi hónapokban lett volna rá okom. Ám , ha el is játszom a gondolattal , biztos nem így képzelem el .... "

"Ahogy az arcát megláttam, megdöbbentem - annyira elgyötört, majdhogynem fájdalmas volt, és olyan hihetetlenül vad és gyönyörű, hogy megint fellobbant bennem a vágy, hogy megérintsem."

"Ha nem lenne sötét, sose látnánk a csillagokat."

"Ha az élet valóra váltja legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha ez az álom aztán véget ér."

"Nem tudom, meddig ültünk ott mozdulatlanul. Talán órákig. Végül a pulzusom lenyugodott, de Edward nem moccant, szótlanul tartott a karjában. Tudtam, hogy bármelyik pillanatban túl sok lehet neki ez az egész, és akkor az én életemnek vége ? olyan gyorsan, hogy talán észre sem veszem. És mégsem féltem. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy átölel."

"Hihetetlen, hogy valaki, aki ilyen gyönyörű, hús-vér ember legyen."

"Az arcuk, egymástól annyira különböző és mégis annyira hasonló arcuk elképesztően, embertelenül gyönyörű volt. Sose hittem volna, hogy ilyen arcok léteznek a valóságban is, nemcsak valami csillogó-villogó divatmagazin oldalain. Vagy talán az angyaloknak lehet ilyen arcuk valamelyik régi festő képein."

"A halál békés, könnyű. Az élet nehezebb."

 "A bátorság egy ponton túl már őrültség."
 
 
 
 
New Moon-ból! 
"- Bella megtennél nekem egy szívességet?
 - Attól függ, mi az.
 Fölsóhajtott, szép arca elkomorodott.
 - Bella, az utolsó valódi születésnap nálunk Emmetté volt
 1935-ben. Engedd el magad ma egy kicsit, ne nehezítsd meg
 a dolgunkat! Mindnyájan nagyon izgatottak..."
/Edward, Bella/
"Kinyitottam a dobozt, remélve, hogy ettől okosabb leszek. De a 
doboz tényleg üres volt.
- Ööö... kösz szépen!
(Bella mondta)
Szinte hihetetlen, de még Rosalie is elmosolyodott. Jasper pedig
hangosan felnevetett.
- Ez egy sztereó lejátszó a kocsidba! - magyarázta. - Emmett
éppen most szereli be, úgyhogy nem tudod visszavinni a boiltba."

 
 
"- Ó, a fenébe...-motyogtam, amikor éreztem, hogy a papír éle
megvágja az ujjamat. Kihúztam, hogy megnézzem, mennyire 
komoly a seb. Egyetlen csepp vér szivárgott elő a parányi kar-
colásból. Aztán minden nagyon gyorsan történt.
  - Nem! - kiáltotta Edward...
... Kábultan és összezavarodva néztem fel a karomból ütemesen
lövellő, élénkpiros vérsugárról - hat mohó vámpír lázasan csillogó
szemébe."
"Egyedül. Komor elégedettséggel ismételgettem magamban ezt a szót,
miközben a kínzó fájdalom ellenére erőt vettem magamon, és felálltam.
Pontosan ugyanebben a pillanatban a tisztás északi oldalán egy alak lé-
pett ki a fák közül. [..] A következő érzés a félelem volt: mer bár nem
sóvárgott, vágyott, elveszett arc volt, de emlékeztetett valakire, s azt is
tudtam: nem holmi közönséges, eltévedt turista.
És végül a felismerés."" Miért küzdenék az életemért, amikor itt most olyan boldog vagyok? 
 Bár a tüdőm égett, levegő után sóvárogva, és a lábamba beleállt a 
 görcs a jeges hidegtől, elégedett voltam. Már egészen elfelejtettem
 milyen érzés boldognak lenni.
 Márpedig most boldog voltam. Olyan boldog, hogy jó ötletnek tűnt
 belehalni.""Olyan nagy bűn lenne, ha megpróbálnám Jacobot boldoggá tenni? Még 
akkor is, ha az iránta érzett szeretet csak árnyéka annak, ahogy valójá-
ban szeretni tudok... még akkor is ha a szívem az én állhatatlan Rómeóm
után kószál, őt gyászolja - olyan nagy bűn lenne ez?"
 

 

 
 

 

Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>


Statisztika

Online: 2
Összes: 71429
Hónap: 2939
Nap: 97